Ironman

Ezek a képek rengeteg emléket őriznek. Vegyük pl. az első úszós startot - megnyertem vele az "IronmanBudapest" fotópályázatát. Vagy ott van egy olyan úszós is, amihez kilopóztam egy stégre, és a víz felszínétől fél centire exponáltam. Volt olyan is, amikor a legjobb kompozíció érdekében bepofátlankodtam egy csónakba. Vagy éppen bementem a Balaton vizébe, hogy a nagylátóval egyedi perspektívát örökítsek meg. A legviccesebb az volt, amikor egy női trekkinggel kimentem a bicós pályára, és a hegymenetben hátamon a fényképezőgéppel elhaladtam egy versenyző mellett, akinek szurkoltam. Fogadta és viszonozta is, addig a pillanatig, amíg észre nem vette, hogy mi van alattam és a hátamon. - "Menj már a fenébe, még a fotós is lehagy..."

Mióta az eszemet tudom, vonzott a triatlon sport. Egy bökkenő volt, hogy nem tudtam úszni, de 32 éves fejjel elkezdtem tanulgatni. Nem szerettem volna sose egy Phelps lenni, csupán annyi volt a célom, hogy ne fulladjak bele a medencébe. S ha már nem rúg-kapálózok a feszített víztükörben, akkor kimerészkedek majd a nyílt vízre is. Lehet, hogy berezeltem, de az is lehet, hogy amikor leálltam az aktív versenyzéssel a fotózás miatt, akkor félbeszakadt ez a tervem is, hogy egyszer Ironman legyek. Azért nem mondtam le végleg erről az álmomról, csak más lehetőségek nyíltak, amik akkor fontosabbak voltak.