Running Warriors

Az "Obstacle course racing" albumnál beszéltem arról, hogy nem összetévesztendő az akadályfutás az OCR világával. Míg az akadályfutás lehet egy félmaratoni pálya is, addig egy igazi OCR verseny mindössze 100-200 m. Óriási szakadék van a két kategória között: egy jó terepfutó esélyes lehet akadályfutó versenyen is, viszont valljuk be őszintén: egy igazán összerakott OCR pályán nem biztos, hogy az élmezőnnyel tudja tartani a tempót. Ez persze fordítva is igaz. Egy bitang technikás, felkészült OCR harcos nem feltétlenül tud hosszú távon is gyorsan futni, így bármilyen sebességgel is küzdi le az akadályokat, a hosszabb pályán lemarad egy jó futóval szemben.

Tehát az OCR-nek pont ez a lényege: kevés futás, ugyanakkor komplex akadályok sokasága várja a versenyzőket akár fél méterenként. A magyar OCR versenyek ragadozója, a Running Warriors, méltán nyerte el ezt a jelzőt, hisz kis hazánkban EB színvonalú akadályokat és pályákat építenek. Sokszor annyira magasra teszik a lécet, hogy az elit kategóriájú versenyzők bicskája is beletörik. Kevesen tudják hibátlanul teljesíteni a pályát. A szervezők nem is fognak engedni ebből a színvonalból, hisz azt vallják, hogy inkább idehaza érje csalódás a versenyzőket, és készüljenek még hatékonyabban az EB-re, mintsem külhonban döbbenjenek rá, hogy labdába sem rúghatnak nemzetközi szinten. Mottójuk: "eddz vérverejtékkel, és győzz könnyen!".